Lichtenstein nem kimondottan az az ország, ahová célként elutazik az ember. Viszont szerintem kár kihagyni.

Liechtenstein a harmadik legkisebb állam a világon, kb. 190 km2. Bár monarchikus berendezkedésű, a közös pénznem, a vámunió, valamint külkapcsolatainak Svájcra bízása következtében egyesek szerint inkább tekinthető Svájc egy pszeudo-kantonjának, mint önálló államnak. Az I. Világháború végéig Liechtenstein Ausztria védelme alatt állt, és nem minden nehézség nélkül sikerült megszabadulnia ebből az ölelésből. Az ország Ausztria és Svájc között helyezkedik el. Liechtenstein nem sok vonatkozásban mutat fel egyedülálló jegyeket. Nincs napilapja, nincsenek városok, csak falvak, összesen 11, a fővárost, a kb. 4.000 lakosú Vaduz-t is ideértve, nincs repülőtere, és a fővárosban nincs nemzetközi vasútállomás. Liechtenstein-nek nincs hadserege. Teljesen független, szuverén állam, de hatalom nélküli.

Ennek ellenére Liechtenstein jó néhány világrekordot tudhat magáénak: arányában nézve a világ legiparosodottabb országa; az egyetlen ország a világon, amely jogászhiányra panaszkodik; egyetlen ország, amely még mindig háborúban áll Poroszországgal (1866. évi porosz-osztrák háború után mindenki elfelejtkezett arról, hogy Liechtenstein hadviselő fél volt, és eme sajnálatos elnézés folytán, soha nem került sor békeszerződés kötésére); Liechtenstein hercege rendelkezik a legnagyobb és legértékesebb magán-képgyűjteménnyel.
Liechtenstein hivatalos nyelve a német, az újságokat hoch-deutschban nyomtatják, ténylegesen beszélt nyelvük az alemanic, a német, a svájci-német és a rétoromán egyfajta keveréke. Nincs saját valutája: a svájci frank a törvényes fizetőeszköz, ugyanakkor saját bélyegei vannak. A bélyegkibocsátás az összes állami bevétel kb. 1/4-ét teszi ki.
Ezek tehát a hivatalos adatok. És hogy hogyan keveredik oda az utazó? Mi pl. Svájcból. Gondoltuk, úgyse jutunk el ide vsz. többet, úgyhogy átmentünk. Szó szerint mentünk, mert se országhatár, se vámellenőrzés, de még egy árva bódé sem. Két tábla a Rajna hídján: az egyik oldal még Svájc, a másik már Lichtenstein.
A falvak aztán tényleg falvak: azt se tudtuk, éppen melyikben vagyunk, pedig térképünk is volt, a táblákat is figyeltük... Vaduz volt az egyetlen, amit sikerült felismerni :) Nagyon pici, olyan törpe-léptékű szinte :) Nekem nagyon tetszett.
És hát hegyek között az egész. el is indultunk az egyik szerptentinen felfelé. LÁttuk ugyan a térképen, hogy zsákutca lesz a vége, de milyen! Szóval nyüstöljük a Polot fel,a magasba. Olyan kis szomorkás idő van, lóg az eső lába, de azért elvagyunk rövidujjúban. Aztán egyszer csak egy alagút. Amolyan svájci-féle, sehol se látni a végét. Aztán egyszer csak kijutunk: szikrázó napsütés és KÉTMÉTERES HÓ! Síelők mindenfelé. Csak az úton és a parkolóban volt elkotorva a hótömeg! Szerencsére, mert hát mi edzőcipőben voltunk... Valami hihetetlen meglepő és életreszóló élmény volt nekem. Gyorsan ki is szálltunk, hógolyóztunk, gyönyörködtünk .... aztán mivel nem volt tovább út, visszafordultunk, vissza az autópálya felé. Illetve rá az útra, ami visszavitt Svájcba minket.

(forrás: www.ongo.hu)