Mindig találkozom olyan bandákkal, amik érdekes helyekről származnak. Az Elis is ebbe a kategóriába tartozik, ugyanis liechtensteiniek. A műfajuk dark metal, és ez már a harmadik lemezük. Múltjuk tragédiától sem mentes, a csapat előző énekesnője, Sabine Dünser 2006 júliusában agyvérzésben elhunyt, és egy ideig kétséges volt, folytatják-e pályafutásukat. Becsületükre legyen mondva, talpraálltak, és novemberben kiadtak egy lemezt Griefshire-re keresztelve, bár az nem világos, hogy ezen már az új énekesnő szerepel-e vagy sem.

A muzsika tényleg dark, de folyamatosan érzek benne némi Battlelore beütést is, ami elsősorban az énekesnőnek köszönhető, de néhány zenei megoldás is a skandináv orkokra emlékeztet. Hangulatos és kissé borongós szerzemények sorakoznak a CD-n, és itt meg kell említenem a borítót is, ami még rá is segít erre az érzésre. Egyébként konceptalbumról van szó, ami két testvért mutat be a vallásosságukkal, az üdvözülésük keresésével együtt. Tulajdonképpen a banda csak azért jelentette meg, hogy emléket állítsanak Sabine-nek. Nos, ez a törekvés nagyszerűen sikerült, ugyanakkor ha ezen a lemezen még ő hallható, akkor egyben hátborzongató is (kérek emaileket, hogy akkor most ki is énekel itt). Azt hiszem, ha magyar bandával kellene összehasonlítani őket, akkor az Árnyak ugrik be rögtön, ők is valami hasonlóban utaznak. Igazából ami fura volt, az a Die Stadt és a Seit Dem Anbeginn Der Zeit német szövegei, ami szerintem egyáltalán nem passzol a dark hangulathoz. Körülbelül annyira volt disszonáns, mint amikor valaki egy komolyzenei koncerten elkezdené felborogatni a hangszereket. A lágy ének mellé szokatlan volt a Brothers című szerzeményben a högrés is: meglepetten kaptam fel a fejem ennek hallatán, de harmadik-negyedik nekifutásra már a helyére került a fejemben is. A két abszolút kedvenc viszont erről az anyagról a Remember The Promise és az A New Decade. Mindkettő döbbenetesen jó refrénnel bír, azonnal megragad az ember fülében, és hetekig nem bírja kimosni onnan. Egyébként a Remember…-től jobb, változatosabb a lemez, és még a két ballada sem idegesítő.

Amint feljebb leírtam, ez az anyag méltó emlék egy elhunyt zenésztársnak (basszus, 29 évesen agyvérzést kapni, az durva). Személy szerint megemelem a képzeletbeli kalapomat előttük, hogy egy ilyen veszteség ellenére folytatják. Ajánlom olyanoknak, akik éreznek egy kis szimpátiát a dark műfaj iránt. Én megint találtam egy jó hallgatnivalót.

9/10

Írta: Wendiii