Interjút készítette: John Dunphy
Megjelent: www.musictap.net, 2005. június

Mi ez a megszállottságom az olyan zenekarokkal kapcsolatban, akik nem terveznek az Egyesült Királyságba jönni? A Beseech, legutóbbi interjúalanyomnak sincsenek ilyen tervei, és a négytagú (ami majd újra öttagú lesz, amint megoldódik a dobos-kérdés) Elisnek sincsen, akik a pici, német nyelven beszélő Liechtensteinből származnak. Tekintve az énekesnős gothic stílusú rocka rolla iránti szeretetemet, egy ilyen fantasztikus csapatokból álló turné arra késztetne, hogy könyörögjek a Napalm Recordsnak, hadd legyek rajta a vendéglistán. A pokolba, még FIZETNÉK IS érte! Gyerünk, Napalm!

De komolyan, az Elis legutóbbi kiadványa, a Dark Clouds in a Perfect Sky úgy egy évvel ezelőtt megvett kilóra, és nemcsak Sabine Dünserrel, hanem a technikailag erőteljes zenekarral is, ami ugyanolyan fontos, mint a szemrevaló énekesnő. Nemrég lehetőségem volt beszélgetni Sabinével a zenekarról, a jövőről és arról, pontosan mit jelent a nevük.

Music Tap: Szóval, mit is jelent az Elis?

Sabine Dünser: Amikor néhány évvel ezelőtt a névváltoztatás mellett döntöttünk, olyat akartunk keresni, ami kapcsolódik az előző, Erben der Schöpfung néven született munkánkhoz. Ezért új névnek a Twilight album nyitódalának címét, az Elist választottuk. Ez a dal Georg Trakl költő "An den Knaben Elis" (Elis fiúcskához) című versén alapul. Szóval ahogy látod, az Elis egyszerűen csak egy férfinév. Utánanéztem, van-e ennek a névnek valamilyen történelmi vagy mitológiai háttere, de nem találtam semmit. Ugyanakkor megtudtam, hogy Görögországon belül van egy Elis nevű vidék.

MT: Mi volt az általános reakció világszerte a Dark Clouds in a Perfect Sky albumra? Hol hatott a legerősebben?

SD: Általánosságban nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Természetesen volt néhány negatív reakció is, de a jóból volt több. Azt hiszem, eljutottunk új rajongókhoz is, ebben biztosan sokat segített az is, hogy a videónkat lejátszották a VIVA és az MTV adók, amelyek a legnagyobb európai és német zenei csatornák. Jó visszajelzések érkeztek Németországból, Mexikóból és most az Egyesült Államokból is.

MT: Honnan szereztek inspirációt?

SD: Az érzéseink, érzelmeink inspirálnak minket, illetve a légkör, amiben élünk. És persze hatással van ránk más bandák zenéje is. A srácokat főként olyan metalzenekarok inspirálják, mint a Soilwork, Nevermore, In Flames, Annihilator vagy az Iron Maiden, hogy csak néhányat említsek. Én magam sokféle zenei műfajt szeretek, úgy, mint jazzt, rockot, vagy az igényesebb popzenét ugyanannyira, mint a metalt, gothic metalt. Művészek és zenekarok, akiknek a zenéje hatással lehet az éneklésemre: Tori Amos, Natalie Cole, Maria McKee, Liv Kristine, Tarja Turunen, Anouk, Kosheen, Creed és még sokan mások. Személyes meggyőződésem, hogy ez az eddigi legjobb albumunk. Nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy jó és összetett dalokat írjunk, és úgy gondolom, sikerült is ezt elérnünk!

MT: Van némi árnyalat az Elis zenéjében a menedzser-produceretek, Alexander Krull Atrocityjéből, és Liv Kristine Leaves' Eyes csapatából. Hogyan kapcsolódtok ehhez a két zenekarhoz, mind személyesen, mind professzionálisan, illetve láttok hasonlóságot köztetek és köztük, vagy más zenekarokkal?

SD: Alex nincs annyira hatással a zenénkre vagy a dalírásra, de az biztos, hogy a zenénk hangzására nagy hatással van, és ez a hangzás hasonló lehet a Leaves' Eyes-éhoz. De nem hiszem, hogy ennél több hasonlóság lenne köztünk. Tudom, hogy sokan elkezdik összehasonlítani azokat a zenekarokat, amelyeknek énekesnője van, de szerintem ez a tény önmagában nem elég ahhoz, hogy a hangzást hasonlónak nevezzük. Az összes zenekarnak, mint például a Nighwish, Lacuna Coil vagy a Within Temptation, megvan a saját hangzásvilága, csak annyi köztük az egyezés, hogy női frontemberük van és használnak billentyűket. De ha figyelmesen hallgatod őket, könnyen észreveheted a saját stílusukat, ami nem hasonlítható másikhoz.

Természetesen ismerjük a Leaves' Eyes összes tagját, mert ők is a Mastersound stúdióban dolgoznak. És októberben velük tartottunk az európai Atlantis/Lovelorn turnéjukon. Szóval mindannyian jól ismerjük egymást, és ez most már inkább személyes kapcsolat, mintsem szakmai. Időről időre elmegyünk Németországba, néha pedig Liv és Alex, valamint a kis Leon (Livék közös gyermeke) is tesznek látogatást Liechtensteinben.

MD: Nem látok feltüntetve billentyűst az új CD promóváltozatán. Akkor ki játssza a billentyűtémákat az albumon?

SD: Az összes billentyűt az írta meg és játszotta fel, aki épp az adott dalt szerezte. A Dark Clouds in a Perfect Sky albumra a dobos kivételével mindenki írt legalább két számot. Amikor az előző billentyűsünk kilépett a zenekarból, úgy döntöttünk, nem keresünk másikat, mert tudod: több ember, több bonyodalom a közös irány megtalálásának ügyében.

MD: Mit gondolsz erről az egész gothic szubkultúráról a metalban, és hogy érzed, mennyire illik vagy nem illik bele ebbe az Elis?

SD: Ha a gothicot úgy definiálod, hogy metal billentyűvel és női énekessel, akkor mi biztosan gothic metal zenekar vagyunk. Ez az elnevezés vagy kategória nem zavar engem különösebben, mert tudom, könnyebb az embereknek, ha mindent egy konkrét stílusba sorolhatnak. Ugyanakkor szerintem az Elis nem az a tipikus gothic metal csapat, talán mert sok más zenei stílusból nyerünk inspirációt.

MD: Elég szokatlan egy zenekartól - hacsak nem ti vagytok a Rammstein -, hogy német anyanyelven énekeljen egy dalt, nemhogy még hármat. Miért döntöttetek emellett? Gondolod, hogy németül könnyebben írsz szövegeket, mint angolul?

SD: Már a kezdetekben eldöntöttük, hogy lesz pár német dalunk az albumainkon, a német rajongóknak, és mert ez az anyanyelvünk. Emiatt valahogy könnyebb németül írni a dalszövegeket, habár nagyon kell vigyázni, hogy a szöveg ne legyen túl giccses. Általában angolul minden jobban hangzik.

Másrészről, szeretek angolul énekelni, mert sokkal kedvesebben hangzik, és valahogy könnyebb is angolul énekelni. Mindig akkor döntöm el, angol vagy német nyelvű lesz-e a szöveg, amikor először hallom a kész zenét. Általában azonnal eldől, angol vagy német lesz-e. A német jobban passzol a drámaibb és a színpadiasabb dalokhoz. Mindazonáltal jobban szeretem az angol nyelvű dalokat, ezért több is van belőlük, mint a németből.

MD: Te írod a dalszövegeket, vagy ez megosztottan történik a többi taggal? Honnan jön a szövegekhez az inspiráció?

SD: Eddig az összes szöveget én írtam, kivéve azoknál a daloknál, ahol Georg Trakl költő verseit dolgoztuk fel, mint a Ballade (Dark Clouds in a Perfect Sky) és az Abendlied (God's Silence, Devil's Temptation). Mindig akkor írom meg a szövegeket, amikor hallom a zenét hozzá, tehát a szövegeket az a légkör és érzés ihleti, amit a zene hallgatása közben élek meg. A dalok a saját tapasztalataimról szólnak, dolgokról, amik mély érzéseket váltanak ki, vagy néha csak egy látogatás az álomvilágomba és a párhuzamos univerzumomba. A szövegek leginkább azt akarják elmondani, hogy mindennek két oldala van. Ahol halál van, ott mindig van élet is, ahol gyűlölet, ott szeretet is, és így tovább. Emellett reményt adhat azoknak, akik azt gondolják, már nincs tovább. 

MD: Elnézve a mostani népszerűséget az énekesnős metalzenekarok körül, mint a Nightwish vagy a Lacuna Coil, hol látod magadat és a zenekarodat ebben a jelenségben?

SD: Nem azért csinálunk egy bizonyos fajta zenét, hogy belepasszoljunk egy képbe vagy műfajba, ami éppen népszerű. Mi csak megpróbáljuk kifejezni az érzéseinket, illetve a metallal kapcsolatos felfogásainkat a zenénkben, és ez ilyen hangzást kapott. Persze most nagy az érdeklődés az énekesnős metal körül, ez pedig nekünk is előny lehet. Másrészt az embereknek van már Nightwish, Lacuna Coil, Within Temptation, Evanescence, Leaves' Eyes, és még sokan mások. Szóval szükségük van az Elisre? Reméljük persze, hogy igen!

MD: Találtatok már új dobost? Szomorúan láttam, hogy Rene Marxer kilépett - pokolian jó dobos. Baráti volt az elválás? Turnéztok közben valakivel?

SD: René körülbelül egy éve csatlakozott a zenekarhoz. Nem ő játszott a Dark Clouds in a Perfect Sky albumon, az az előző dobos, Franco Koller volt (nos, akkor ő a pokolain jó dobos - MD), és néhány dalnál Martin Schmidt, a Leaves' Eyes és az Atrocity ex-dobosa segített. Az elválás baráti volt, és a legjobbakat kívánjuk neki a jövőben!

Jelenleg új dobossal próbálunk, aki állandó tag lehet, ha minden jól megy a jövőben. Sajnos az áprilisi turnéhoz nem tudott csatlakozni, ezért vendégzenésszel léptünk fel. Tommy Zeltwanger jó barátunk segít, volt néhány közös koncertünk a Seven of Nine nevű zenekarával, illetve az októberi turnénkon is fellépett a Leaves Eyes'-zal meg az Atrocityvel.

MD: Bármi remény, hogy felléptek az Egyesült Államokban?

SD: Egyelőre nincs ilyen terv, de ez nem tőlünk függ. Azonnal jönnénk, ha lenne lehetőségünk! Nagyon klassz lenne, és ezáltal egy álom is valóra válhatna.

MD: Végül pedig, mi következik most az Elis háza táján?

SD: Körülbelül egy hét múlva turnézni indulunk Németországba, Ausztriába és Belgiumba, a Visions of Atlantis és a Lyriel zenekarokkal. Ezután a dalírásra fogunk koncentrálni, hogy ősszel már mehessünk a Mastersound stúdióba, és felvegyük a számokat a következő albumhoz, ami jövő februárban vagy talán márciusban jelenne meg... Reméljük, minden a terveink szerint alakul! A teljes dalírási folyamat alatt is folytatni fogjuk a fesztiválokon való fellépéseket, és a koncertezést Európában.

Köszönjük az interjút!

ENGLISH VERSION