Első nap / 2006. 04.27.

Ma elkezdődött a turnénk!! Délután 1-kor a sofőrünk, Stefan a lakókocsival felvett minket a próbatermünknél. Jól megpakoltuk a hátsó üléseket, nem tűnt biztosnak, hogy elég lesz-e a férőhely. Szerencsére az volt, szóval nem kellett otthon hagynunk senkit…

Miután felpakoltuk Dave dobkészletét Zürich-t útba ejtve, megérkeztünk a Dynamóhoz és láttuk, hogy a Leaves’ Eyes/Atrocity egy kicsit késik. Mivel már ismerjük őket a stúdióból, ebben nekünk nem volt semmi újdonság…

Szóval elkezdtük feltölteni az anyagunkat, ettünk valamit, és hallgattunk a rádióban néhány szép balladát. Főleg Pete mutatta ki az érzelmeit, amikor Kelly Clarkson „Because of you” című dalát játszották…

Végül megérkezett a Leaves’ Eyes/Atrocity, és köszöntöttük őket; különösen Alex és Liv fiát, Leon-t, s Matze és Petra fiát Paul-t, akik határozottan a legfiatalabb és legcukibb résztvevői a turnénak.

Amikor elkészültek az anyagukkal és a hangellenőrzéssel, már csak arra volt időnk, hogy mi is leellenőrizzük a magunkét, mielőtt az első turnékoncertenkün játszunk.

A Dynamo nagyon hot volt, és sok ismert arc volt ott, ami nagyszerűvé tette az egészet! Volt jó néhány újdonságunk is a közönség számára. Egyrészt ott volt az új gitárosunk, Christian, aki ezen az estén lépett fel először az Elis-szel. Jó érzés volt vele egy színpadon lenni, és nagyon jó munkát végzett!! Másrészt bemutattuk a „Show me the way” című dalunkat. Ez lesz az előfutára a közelgő új albumnak. Óriási volt ezt a dalt eljátszani, és úgy tűnt, a közönségnek is nagyon tetszett.

Miután beszélgettünk egy keveset a barátainkkal, összecsomagoltuk a dolgainkat, aztán elköszöntünk a jelenlegi dobosunktól, Max-tól, aki sajnos nem tud csatlakozni a turnénkhoz, fontos tanulmányai miatt. Helyette Dave (www.timor.ch) játszana a dobokon a turné erejéig.

Éjfél után elhagytuk Zürich-et, és áthajtottunk a határon át Németország felé, hogy valahol leparkolhassunk, és eltöltsük az első éjszakánkat a lakókocsiban… A srácok feltétlenül áramra vágytak a buszban, akkor használhatnák a play station-t, és nézhetnének néhány DVD-t a Tv-ben, amit külön a turnéra vettek…

Sabine

Második nap / 2006. 04. 28.

Az első lakókocsiban töltött éjszakánk után nyilvánvalóvá vált, hogy változtatnunk kell az alvóhelyeket illetően. Az átmeneti dobosunk, Dave, egyszerűen túl nagy volt a középső ágyhoz. Szóval, amikor felkelt, olyan görbe volt, mint egy banán. A mai naptól fogva a „kisebbek” (= a gitáros Christian, és a sofőr Stefan) alszanak a középső ágyon, Dave pedig Pete-hez kerül a hátsó ágyba.

Többé-kevésbé pihenéssel ütöttük el az időt Bochum felé menet, ahová délután érkeztünk meg. Miután megkaptuk az arany VIP szalagunkat, beléphettünk a színfalak mögé, és ettünk-ittunk. Mielőtt leellenőriztük a hangzást, a mamák és papák sétálni mentek a gyerekekkel, Matze és Alex párbajozott  a babakocsikkal, Stefan pedig megtanulta, hogy ha van nálad valamennyi pénz, az könnyebbé teszi a vásárlást.

Már a hangosítás ellenőrzésekor alig vártuk a koncertet, és kipróbálhattam az új fülmonitor berendezést, most először. Cooooool! (különösen, ha félig süket zenészek használják…)

A koncert kezdete előtt lehetőségünk volt arra, hogy beszélgessünk legdrágább és leghűségesebb rajongóinkkal, akiket nem láttunk már „olyan régóta”.<---(=for such a long time = Elis dalcím) Néhányan a fórumunk tagjai voltak, ott volt a rajongói oldalam szerkesztője, és Dominik, az Eisheilig dobosa, akivel még az első turnénkon játszottunk együtt. Igazán jó volt beszélgetni velük. Amikor biztossá vált, hogy lesz még időnk a koncert után is beszélgetni, hátramentem, hogy átöltözzek a koncertre.

A színpadon, és remélhetőleg a színpad előtt is, nagyszerű volt a hangzás, és nagyon jó mulatság volt játszani. A rajongóink mindent beleadtak, és nagyon támogattak minket! Itt is úgy tűnt, tetszik az új dalunk, amit a koncert után meg is erősítettek. Nem volt túl sok ember az áruasztalnál a fellépés után, de amikor a Leaves’ Eyes megállt, hirtelen sok tennivalónk volt, és az új gitárosunk, Christian megkapta az első leckéjét autogram-írásból és kameráknak való pózolásból.

Az áruknál lenni ezúttal kétszer olyan vicces volt, mert a mátrix bejáratához közel helyezkedett el, és megnézhettük az összes különleges, vad, sötét, őrült és furcsa teremtményét az éjszakának…

Miután lezuhanyoztunk, és váltottunk még egy utolsó pár szót a kedves barátainkkal, az ágyamba mentem. A következő napi kirándulás nem lesz olyan hosszú, szóval a mátrix előtt töltöttük az éjszakánkat, és másnap reggel 9-kor távoztunk.

Sabine

Harmadik nap / 2006.04.29.

Miután felébredtünk, mert annyira hideg volt, hogy nem tudtunk tovább aludni, igazán boldog voltam, hogy megkezdjük kirándulásunkat Sneek-be. Leültem a busz elejébe, és élveztem a fűtést. Úgy döntöttem, veszek pár extra takarót, mert nagyon nem szeretek fagyoskodni az ágyban. Vezetés közben felhívtam a vállalatot, ahonnan a lakókocsit béreltük, és megkérdeztem őket az elektromossági problémáinkról. Megerősítették azt, amit már tudtunk: külső elektromosság nélkül nincs elektromosság. Tehát tiszta volt, hogy átmegyünk Steve-hez (a Leaves’ Eyes/Atrocity éjszakai sofőrje) javaslatért, és veszünk egy áramátalakítót, amilyen hamar csak lehet.

Kora délután megérkeztünk Sneek-be, és volt egy kis problémánk azzal, hogy a helyszínre jussunk, egy nagy utcai parti miatt. Alighogy megérkeztünk és némi áramhoz jutottunk, a srácok a TV készülékhez fordultak, és a „Shaun of the Dead” –t nézték. Már az első sikoly után úgy döntöttem, hogy a film helyett teszek egy sétát Sneek-en keresztül.

Bár sütött a nap, nagyon hideg volt odakint. Ennek ellenére a holland emberek úgy öltözködtek, mintha nyár lenne, valószínűleg nekik az volt. Később megtudtam, hogy április 30-a ott egy hivatalos ünnep, amit úgy hívnak, Queensday. A múltban ezt az ünnepet mindig az aktuális királynő születésnapján tartották, de Beatrix királynő módosította Április 30-ára, édesanyjának emlékére. De már az előző napon nagyon sok ember volt az utcákon, mindenki narancssárgába volt öltözve, és mindent ezzel a színnel díszítettek. Élő zene szólt minden sarokban és a vízbe épített színpadokon, és az emberek az utcákon táncoltak. Élveztem a zenét és a napot, és vettem magamnak egy szép és puha gyapjútakarót, aranyos virágmintákkal – ahogy reggel eldöntöttem.

Visszatérve a helyszínre, a Leaves’ Eyes-ra kellett várnunk, az Autumn és a Prey már készen voltak a hangzás ellenőrzésével. Utána felépíthettük az anyagunkat és tarthattunk egy kis sorellenőrzést. Röviddel az ebédidő után színpadra léptünk. A tömeg egy kicsit csendes volt az elején, de aztán a party percről percre beindult. Nagyon sok volt a kamera, és igen el voltak foglalva azzal, hogy fotókat készítsenek az előadás alatt. Hamarosan lejárt az időnk, és be kellett fejeznünk a koncertünket.

Miután csevegtünk a rajongóinkkal, egy rövid beszélgetést élvezhettem az Autumn énekesnőjével. Neki nagyon nem volt szerencséje ezen az estén. Mindkét fülében az ellenőrző berendezés, valamint a drót nélküli mikrofonja is eltört az első szám alatt. Ez megerősítette a véleményemet minden technikai dologról. A technika nagyon jól jön – addig, amíg működik! Közben Pete és Chris asztali focit játszott Dave és Tom ellen. Sajnos nem tudom, melyik csapat nyerte meg a játékot, mert elmentem zuhanyozni. Ezután felpakoltuk a dolgainkat, és útra keltünk Ottweiler felé, ahol állítólag már délután 2-kor játszani fogunk.

Sabine


Negyedik nap / 2006. 04.30. 

Egy újabb éjszaka, anélkül, hogy megfagytam volna. (Köszönöm az új virágos takarómnak!)

Mára az Ottweiler-i Hexentanz-Festivalra szólt az ütemterv. Úgy tudtuk, hogy délután kettőkör el kell kezdenünk az előadást, úgyhogy délben már ott kellett lennünk. Vezetés közben nyilvánvalóvá vált, hogy nehéz lesz időben odaérni. Sajnos senki sem volt ott, aki megmutatta volna a színpadhoz vezető utat, hogy feltölthessük az anyagunkat. Hosszú keresés után megtaláltuk a helyes utcát, amely azonban le volt zárva. Végül eltávolítottuk magunk a blokádot, és elkezdtünk kirakodni. Közben bemutatkozott a helyi legénység néhány tagja. Mivel csak nagyon rövid idő állt rendelkezésünkre, csupán köszönni tudtunk Michának, Angelának és Gerlinde-nek, leghűségesebb rajongóinknak.  

Ahogy felismertem, hogy nem lesz időnk a hangzás ellenőrzésére, kértem egy hátsó szobát, hogy átöltözhessek és felkészülhessek a koncertre, és engedjem a fiúkat mindent felépíteni. A legénység egyik tagja elvezetett Stefan-t és engem a színpad mögötti területre, amely egy tornateremben volt berendezve. Sajnos ez eléggé messze esett a színpadtól. Amikor megérkeztünk, megkértek minket, hogy mutassuk meg az engedélyünket, ami nem olyan régóta volt meg nekünk. Végül be tudtunk lépni, ám az ajtó, ami a szobánkba vezetett volna, zárva volt. Úgy látszott, az egyetlen kulcs eltűnt. Szóval egyszerűen a mosdóban kezdtem el átöltözni.

Figyelemre méltóan rövid idő után készen voltam, és rohantam vissza a színpadra, ahol a srácok még mindig a berendezkedéssel voltak elfoglalva. Sürgősen a koncert előtt, egy rövid vonal-ellenőrzés után minden technikai berendezéssel elkészültünk. De már nem maradt ideje a fiúknak, hogy átöltözzenek vagy hogy wc-re mehessenek. Szóval ezen a napon egy ritka összetett és színes előadásunk volt.

Pár perccel két óra után beléptünk a színpadra – én ritka stresszesen és nem a legjobb formámban. De mindezt megváltoztatta az a pillanat, amikor elkezdődött a zene, és vetettem egy pillantást az emberek arcára. Az összes rossz vibrálás eltűnt, és egyszerűen óriási volt játszani. A tér nagyon gyorsan összezsúfolódott, és a közönség nagyon jól támogatott minket. Még a sötét felhők is eltűntek és a Nap ragyogni kezdett az arcomon (…és a szívemben…) Szóval ez egy nagyszerű koncert volt, még azzal együtt is, hogy voltak némi technikai gondok Pete gitárjával.

Még csak három óra volt, amikorra mindennel végeztünk, és élvezhettük a szabad időnket. Egy rövid dedikálás után a srácok meglátogatták a piacot, és meghallgattak néhány másik bandát. Bementem a hátsó szobába, és gyorsan áldozatává váltam Paul és Leon csáberejének. Játszottam velük, és beszélgettem zenekaros barátokkal meg a Leaves’ Eyes tagjaival. Sajnos megint esni kezdett az eső, ezért úgy döntöttem, inkább bent maradok a meleg és kényelmes szobában, minthogy kimenjek hallgatni a többi bandát.

A Leaves’ Eyes és az Atrocity fellépése alatt Petra meg én voltunk a bébiszitterek. Leon és Paul nagyon fáradtak voltak a hosszú naptól, ezért hamar és csendesen elaludtak.

Miután a Leaves’ Eyes és az Atrocity visszatértek a színpadról  - fázva, de boldogan a nagyszerű közönség miatt – visszamentem a hátsó szobába, hogy megbeszéljem a többiekkel, mit szeretnénk a következő napon csinálni. Az egy szabadnap volt, ezért úgy döntöttünk, maradunk éjszakára, aztán úton a következő napi állomás felé keresünk egy kempinget. A Leaves’ Eyes/Atrocity csapat hazamentek egy napra, mert a két kicsi fiú nem támogatta, hogy Nagy-Britanniába jöjjenek velünk.

Később Alex leült az asztalunkhoz, és a hamarosan megjelenő albumunkról beszélgettünk. Rájöttem, hogy nagyon várom ezt az új albumot, ami valami különleges dolog lesz számomra. Amikor Alex és társai távoztak, visszamentünk a lakókocsinkba, és megnéztünk Dave egyik DVD-jét. Fél óra múlva már nagyon fáradt voltam, ezért el kellett mennem aludni. Repülő szőnyegekről és az azokat lepisilő férfiakkal álmodva nagyon hamar elaludtam.

Sabine  

 

Ötödik nap / 2006.05.01.

Eltöltöttünk egy teljes éjszakát a Hexentanz Festival színpad mögötti területén. Nem kellett sietnünk, mert ezen a napon nem volt koncertünk. Szóval élveztük a kellemes reggelit a kulisszák mögött. Utána visszamentünk a lakókocsinkba, és megnéztünk a kemping útikönyvet, hogy találjunk egy jó helyet, ahol eltölthetjük a nappalt és az éjszakát, és ami útba esik valahol Hollandia felé menet, ahol a következő turnéállomás vár. Hollandia, Belgium, Luxemburg… sok szálláslehetőség volt adott. Végül egy belgiumi kempinget választottunk, ami egy várpark közepén helyezkedik el, és csak 200 méterre van a központtól… hogy ez mit jelentett, azt csak pár órával később tudtuk meg…

Útközben találtunk egy elektromos alakítót, ami lehetővé tette, hogy TV-t nézhessünk és használhassuk a play station-t. Azonnal kipróbáltuk az öngyújtó fényénél, és végül lett egy…törött biztonsági berendezésünk! Keresve egy újat és némi meleg ételt, megálltunk egy autópálya melletti étteremnél. Meleg ételt találtunk, de megfelelő biztonsági eszközt nem.

További vezetés után elhagytuk az autópályát, és követtük TomTom tanácsát Oteppe irányába, ahol a kiválasztott kemping található. Ahogy közeledtünk, egyre vidékiesebb lett a táj. Végül az idillikus pusztaság közepén jött egy jel, ami megmutatta az utat a kemping felé. A kicsi út egyenesen egy erdőbe vitt minket, végül egy parkba értünk. Elmentünk a receprióra, ahol egy hölgy megmutatta egy térképen, merre van a szállónk.

A kemping ritka nagy volt, és lenyűgözött, ahogy a fák és az erdők körülvették. Volt ott egy úszómedence is. De az étteremhez és a bolthoz hasonlóan ez is zárva volt az évnek ebben a részében. Csak néhány sátorozó volt elfoglalva azzal, hogy a karavánokon dolgoztak.

Egy rövid körültekintés után kész voltam arra, hogy elmenjek a faluba és keressek egy éttermet, hogy egyek és igyak valamit a srácokkal. De a falu nagyon kicsi volt, és nem volt étterme. Csak néhány ház, egy templom és egy szupermarket… Megkérdeztünk valakit, van-e étterem a közelben, és azt felelte, van egy, ahová tíz perc sétával eljuthatunk. Szóval elkezdtünk átsétálni az erdőn keresztül, és valóban, tíz perc elteltével találtunk egy halétkezdét egy apró tó mellett.

Egy nagyon aranyos és kényelmes faház volt, asztali focival és billiárddal. Miután ittunk valamit, és adtunk időt az embereknek, hogy kihasználják megjelenésünket, belekezdtünk egy asztali foci-bajnokságba. És a győztesek: Tom és Sabine… Bocsi fiúk, tényleg azt gondolom, hogy egy kicsit többet kell gyakorolnotok! Az este nagyon jó szórakozás volt – csak emlékezzetek, hogy nem minden a győzelemről szól…

Egy rövid séta után a teljes sötétségben, visszamentünk a lakókocsiba, és filmet néztünk. Mint mindig, most sem láttam belőle fél óránál többet, mert elmentem aludni, egy szép és pihentető napról álmodva…

Sabine 

(a turnénapló itt véget ér)