Még három évtized sem teljesülhetett.
Arcodat nézni már csak fényképen lehet.
Szemed csillogását elnyelte a köd.
Holttestedet óvón burkolja a föld.

Fátyolos, lágy hangod fülemben szól még.
Új otthonod immár a messzi-messzi ég.
Kecses kézfejed már nem ír dalokat.
Fejedben, elmédben nincs több gondolat.

Mert a fejben történt egy őrült borzalom.
Percek alatt történt. Miért? Nem tudom.
Agyvérzéssel sújtott a könyörtelen Sors.
S Te már többé nem látsz, nem hallasz, nem szólsz.

Elragadott Téged a sötét, zord halál.
Magyarázatot rá senki nem talál.
Emléked azonban mindig itt marad.
Dalaiddal hagytad hátra önmagad.