Sabine Michaela Dünser 1977. június 27-én született. Liechtenstein egyik városkájában, Schaan-ben nőtt fel, szüleivel és húgával, Petrával élt együtt.

Zenei tehetségét elég korán felfedezték. Nagyon fiatalon kezdett el fuvolázni, s tanárai már ekkor mondogatták, hogy nagy zenei tehetség, akit támogatni kell ebben.

Általános iskolás korában Sabine zongorázni kezdett, és egészen addig játszott ezen a hangszeren, amíg le nem érettségizett. Az Elis CD-ken hallható billentyűs részeket is ő játszotta fel.

Ebben az időszakban kezdett el érdeklődni az éneklés iránt. Két kórusnak is alapító tagja volt; az iskolai kórusnak, valamint a „Divertimento”-nak, mely Schaan-ben élő fiatalokból állt. Miután a kórusvezetőnek nagyon fontos volt a hangképzés, Sabine 19 évesen klasszikus énekleckéket kezdett venni. Szerepelt a „Liechtenstein Musical Company” által előadott Hair-ben, s mindeközben egyre inkább vágyott arra, hogy saját zenekarban énekelhessen.

Mialatt logopédiát tanult, Sabinének részt kellett vennie egy hang-terápián, mivel a hangja, a folyamatos éneklés hatására folyton rekedt volt. A terápia alatt megtalálták a rekedtség okát: gócok voltak a hangszálain. Ez a diagnózis nehéz időket hozott Sabinének. Műtétre volt szüksége ahhoz, hogy ettől a problémától megszabaduljon. Ennek következményeként hat hónapig nem énekelhetett, reggelente gyakran elment a hangja, és fájdalmat okozott neki a nyelés. Ráadásul emiatt a logopédiai tanulmányait is el kellett halasztania. Ehelyett egy évig gyógyászati pedagógiát tanult. Amikor aztán a hangja rendbejött, visszatérhetett eredeti terveihez, és ismét logopédiát tanult. Később logopédus lett, és egy iskolában tanított, közel az otthonához, Triesenben (Liechtenstein), ahol haláláig élt.

1999-ben Sabine a zenekari terveit is meg tudta valósítani. Pete Streit-tel és Oliver Falkkal (aki megálmodta a projektet) együtt megalapította az Erben der Schöpfung zenekart, ebből lett később az Elis.

A tény, hogy zenekarban van, és a zene általában, mindig sokat jelentett Sabinének. Az Elis lehetővé tette számára, hogy sok ember előtt bemutatkozzon és kifejezhesse magát saját szövegek és dallamok által. Ő nem csak zenét csinált, ő a zenében élt. Nyilvánvaló volt, mennyire élvezte azt az időt, melyet dalírásra, stúdiófelvételekre és turnékra szánt. Könnyen lehetett vele találkozni koncertek után, mindig mosolygott. Mindig nagyon kedves volt a rajongókkal, autogramokat adott nekik, közös fotókat készített illetve beszélgetett velük. Nagyon nyitott és őszinte volt, semmi kétség nem volt nagyszerű személyisége felől.

Az Elis épp a harmadik nagylemezt rögzítette a stúdióban (ezt a lemezt Sabine a „baby”-ének nevezte), élete azonban tragikus hirtelenséggel véget ért.

Két hét volt hátra a németországi „Battle of Metal” fesztiválig, és a csapat erre próbált, amikor Sabine hirtelen összeesett. Nem volt eszméletlen, de nagyon rosszul érezte magát és fejfájástól szenvedett. A végén valósággal lebénult, annyit mondott: „Azt hiszem, sztrókom volt...” Mivel az állapota rosszabbodott, az Elis-tagok kórházba vitték őt. Ám rövid idő elteltével Sabine agyhalott volt. Agyvérzést kapott.

Halála után az Elis úgy döntött, kiadja a „baby”-ének becézett Griefshire albumot, ezzel áldozva emlékének. Sabine hangja és gondolatai ezzel a lemezzel, s többi zenéjével együtt tovább élnek.

(Saját fordítás, az eredeti angol verzióért köszönet a www.myspace.com/sabinememorial  emléklapnak!)

*

Sabine Michaela Dünser was born on 27th of June 1977 she grew up in Schaan (Liechtenstein) with her family, consisting of her parents and her younger sister Petra.
Her musical talent was discovered pretty early. She started with a training of basic music skills, containing rhytmic clapping. Later four years of flute-training followed. Already at that young age some teachers supposed she had a great musical talent that was to be encouraged.

During primary school Sabine started playing the piano, and kept playing it until her graduation. It is her piano/keyboard-playing you can hear on Elis’ CDs.
At about the same time she started singing increasingly. She sang in different choires, such as her school-choire and “Divertimento”, a choire for young people in Schaan. She was a founding member of both choires. Since voice-training was very important for her choiremaster, Sabine started classical singing lessons at the age of 19. She participated in the “Liechtenstien Musical Company”- version of the musical “Hair” and in addition her wish to sing in a band strengthened greatly.

In order to be in a position to study logopedics Sabine had to attend a voice-therapy because her voice had been constantly hoarse, a result of it’s excessive usage. During this therapy the reason for the hoarseness was found: nodules on Sabine’s vocal cords. This diagnosis signified a hard time for Sabine. She needed a surgery to get rid of her problem. The consequence was that she wasn’t allowed to sing for six months, her throat was physically affected, so her voice was often entirely gone in the morning and swallowing caused pain. Furthermore her studies of logopedics delayed. In the meanwhile she studied therapeutic pedagogy for a year.

When her voice was finally OK she could put her actual plan into action and studied logopedics. Later she became a speech therapist and worked in a school near her home in Triesen (Liechtenstein), where she lived until she died.
In 1999 Sabine could also realise her plans of singing in a band. Together with Pete Streit (Elis) and Oliver Falk (Erben der Schöpfung, Weltenbrand), who started the project, she founded “Erben der Schöpfung”, which turned into “Elis” later.
Being in a band, and music in general, always meant a lot to Sabine. Elis enabled her to perform in front of many people and to express herself in lyrics and melodies. She didn’t just make music, she lived music. It was pretty obvious how much she enjoyed the time she spent composing, recording and touring. She could easily be met at the merchandising table after concerts, always smiling. She was always very kind to fans, gave them autographs, took pictures with them or just talked to them. She was very open and honest, so there was never any doubt about her great personality.

Elis were just in the recording process of their album “Griefshire”, which Sabine called her “baby”, when her life was ended by a cerebral haemorrhage.
Two weeks before Elis were supposed to play at the “Battle of Metal”-Festival in Germany the band was rehearsing when Sabine suddenly broke down. She wasn’t unconscious, but felt sick and suffered from headaches. On top of that she became hemiplegic. She even said “I think I had a stroke”. Her condition got worse, so the Elis-guys took her to the hospital.
Because of her bad state she had to be taken to another hospital with a helicopter. But within short time she was actually braindead. She had suffered from a cerebral haemorrhage.
After her death Elis decided to release her “baby” Griefshire. Her voice and thoughts live on with it and her other music.

( www.myspace.com/sabinememorial )