Váratlan' tűnsz fel egy különös álomfoszlányban
Mosolyogva érkezel angyalfehér ruhában
Mellém állsz, közelséged a lelkemet nyugtatja
Felnézek, tekintetem a tiédet kutatja
Tiszta, égszínkék pillantás gyönyörűen néz rám
Áthatolva a falamon, minden egyes téglán
Már nincs veszély, veled biztonságban érzem magam
Angyal vagy, egy tünemény, nincs is erre más szavam
Átkarolsz, mosolygunk előre, bele a fénybe
Bárcsak élnél, bárcsak visszahozhatnálak a létbe
Eldobnám érted a saját, rongyos életemet
Hogy Földre hívjam ezt az álmot, e képzeletet.