Elsüllyedek a felszáradt könnyek porában
És a nehéz gondolatok fátylaiban.
Az emlékezés ránehezedik a mellkasomra
A nap óta, amikor a fekete rózsa az utolsó szirmát is elhagyta

A zavaros esőcseppek beborítják a hajamat
És feneketlen űrök nyílnak meg nekem
Tövises fájdalom szúr a szívemben
A nap óta, amikor a fekete rózsa az utolsó szirmát is elhagyta

Egy fekete rózsa a búcsúért
De az is csak elszárad
Elvesztem az örökkévalóságban,
És a pokol szakad rám

A vérvörös nap süvítve az óceánba zuhan
És hátrahagy egy szürke pusztaságot.
A nedves pára az izzadságot a homlokomra hajtja
A nap óta, amikor a fekete rózsa az utolsó szirmát is elhagyta

Csipkézett, tüzes villámok széttépik a Horizontot
És a mennydörgés rettegést hoz a Földre
Egy kegyetlen szél homokot ostoroz az arcomba
A nap óta, amikor a fekete rózsa az utolsó szirmát is elhagyta

Egy fekete rózsa a búcsúért
De az is csak elszárad
Elvesztem az örökkévalóságban,
És a pokol szakad rám

Egy fekete rózsa a búcsúért
De az is csak elszárad
Elvesztem az örökkévalóságban,
És a pokol szakad rám.