Egy sápadt lány
az utolsó tüskés rózsákat gyűjtögeti a borús, fekete völgyben
ahol a lelkek, mint borús társ
a tapadós felhőkbe merülnek
és megváltás után ordítanak.

De ő hiába vár.
Az idő úgy folyik, mint az ő sötét vére
lassan és  feltartóztathatatlanul
De ő hiába vár
az ő reményvesztett kiáltása elnémul.
Halkan érvényesülnek a lelkek.

Megsebezve a tüskék által
csöpög a vér a kiszáradt földre.
Mint egy haldokló gyertya növekedése
ami a levegőre vár,
ami őt kioltja.

De ő hiába vár.
Az idő úgy folyik, mint az ő sötét vére
lassan és  feltartóztathatatlanul
De ő hiába vár
az ő reményvesztett kiáltása elnémul.
Halkan érvényesülnek a lelkek.

Az utolsó fénysugár  elhal
és soha többé nem ragyog fel.
Hideg és vészjósló sötétség
tölti meg lassan a völgyet.

De ő hiába vár.
Az idő úgy folyik, mint az ő sötét vére
lassan és  feltartóztathatatlanul 
De ő hiába vár
az ő reményvesztett kiáltása elnémul.
Halkan érvényesülnek a lelkek.